Akár évszázadokon keresztül szolgálhat a fából készült bútor.
Az ember és a fa kapcsolata már a kezdetektől fogva különleges. Az erdők szerepe más és más a különböző kultúrákban, de egy valami biztos, ez a különleges kapcsolat az emberiséggel egyidős. Az erdők egyes népek számára szent helyet jelentettek, másoknak menedéket, lehetőséget arra, hogy élelmet szerezzenek. Míg egyes kultúrákban a fák szentek voltak, amiket a hívek tiszteltek és életüket a velük való kölcsönhatásban élték, máshol félték az erdőt, a sötét és misztikus helyet. A fa élő, aminek titokzatossága mindig érdekelte az embereket.
A fa könnyen megmunkálható, idomítható és faragható, tehát nem véletlenül vált az egyik legnépszerűbb építőanyaggá, illetve a bútorok alapanyagává. Akadnak olyan fából épített templomok, amik a 12. században készültek, és még ma is állnak Norvégiában. De nem kell ennyire messzire mennünk, hiszen hazánk első templomai is sok jel szerint fából épültek. A későbbi időkből ma is találunk a bizánci, a gótikus és a renaissance stílus szerint állított templomokat. Ez is szemlélteti, hogy mennyire tartós anyagról beszélünk, ami stabil, időtálló, mindemellett illatos és a szem számára is kedves.
A templomok a világtól elkülönített szent helyek, amiknek a felépítése, stílusa, berendezése is eltérő. A stílus meghatározásában kulcsszerepe van annak, hogy mikor épült a templom, emellett a hovatartozás is, hiszen a puritán protestánstól a freskókkal gazdagon díszített katolikusig terjednek a különféle belső megvalósítások. Korábban népszerű eljárás szerint a templomok berendezéséről a szószékektől az oltárokig maguk az építészek gondoskodtak, és az épület részeként készítették el ezeket, hazánkban viszont például gyakoribbak a helyi faragóművészek által készített, különálló berendezések. A templomi padok eleinte kőből készültek, amit a középkorban váltott fel a fa bútorok használata. A fatemplomok padok nélkül furcsa képet festenek, pedig csak a protestantizmusnak köszönhetően vált stabil elemévé a belső tereknek a pad. Az ortodox liturgiákon és istentiszteleteken a hívek állnak, míg más keresztény és zsidó közösségekben székekkel helyettesítik a padokat. Éppen ezért fontos, hogy ezek a bútorok, amik hosszan egy közösség életének részeivé válnak, minél jobban kiszolgálják az igényeket, illetve megfeleljenek a rájuk váró feladatoknak.
Ahogy az előbbiekből kiderült, ha egy templomba fa bútorok kerülnek, akkor azok a bútorok biztosan hosszan szolgálják majd a helyet. Különösen igaz ez a tömörfa bútorokra, a tölgyfára, ami a lehető legmagasabb minőségű alapanyaga a templomok gyakran használt berendezési tárgyainak. Tartós, és hihetetlenül nagy teherbírással rendelkezik, és mindemellett ellenáll a környezeti hatásoknak, a nedvességnek, de a kártevőknek is. A tölgyfából készült bútor szépsége utánozhatatlan, ami abban is megmutatkozik, hogy minden darab egyedei, köszönhetően a fa természetesen unikális erezetének. A tömörfa bútorok eleganciájával nem vetekszik semmi, ezek a több generációt kiszolgáló darabok egyedülállóak. A templomok berendezéseként a padoknak több funkciója is van, a híveknek az énekeskönyvet, a Bibliát tartó felületet is az előző sorban felállított padok biztosítják általában, de ezek a hagyományos bútorok nehezen mozgatható darabok, amik nem teszik lehetővé, hogy a modernebb elvárásoknak is megfeleljenek, hogy bizonyos alkalmakkor mozgatásukkal felszabadíthatóvá váljanak a terek.