Házassági évforduló versek

Házassági évforduló versek, 10 gyönyörű vers házassági évfordulóra

Versek házassági évfordulóra férjnek, feleségnek, szülőknek, nagyszülőknek. Nézd meg a házassági évfordulós versek gyűjteményét és válaszd ki a kedvencedet.

Házassági évforduló versek  – 10 gyönyörű vers házassági évfordulóra

Shakespeare: 75. szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

házassági évforduló vers, Shakespeare, Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

 

Dsida Jenő: Vallomás

Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Érted vagyok

Olyan egyszerűen történt köztünk minden
mint réges-régi filmben
mit sok-sok éve látsz.
Megtörtént és nem volt baj, hogy tudtuk,
hogy egymástól mit várhatunk
talán ettől volt csodás.
Egy könnycsepp volt az arcodon,
és tudtam hozzám tartozol,
az első szó, a pillantás
eldöntötte kettőnk sorsát.Érted vagyok és te értem vagy
és semmi nem jöhet, hogy megváltozzak
adhatsz, te jót vagy rosszat
az, amit érzek el nem múlhat
Érted vagyok és te értem vagy
Te értelmet és fényt adsz minden napnak
szeretlek én és kettőnk dolgán
nem változtat többé senki már.Mi tudjuk jól, a jóból, hogy lesz mégjobb
a sorsunk őrző csillagok
Csak ők tudják, miért.
Miért van az, hogy téged meg nem unlak?
S hogy hűségem nem áldozat,
hiszen mindenem tiéd
Most arcod itt a vállamon
Egy sóhaj még és elalszol
S árad át a forróság
Ébren tartva testünk szomjátÉrted vagyok és te értem vagy
és semmi nem jöhet, hogy megváltozzak
adhatsz, te jót vagy rosszat
az, amit érzek el nem múlhat.
Érted vagyok és te értem vagy
Te értelmet és fényt adsz minden napnak
szeretlek én és kettőnk dolgán
nem változtat többé senki már.
 

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

 

 

Illyés Gyula: Jó érezni

Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,
külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg
nekünk,
hol ajk az ajkon egymást
átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk.

házassági évforduló vers, Illyés Gyula Jó érezni

Füle Lajos: Két költöző madár

Két költöző madár,
mint mátkapár,
tavaszba ér, egymásra vár.
Szárnyuk könnyű, merész,
szívük fészekrakásra kész,
s mire eljön a nyár,
a fészek áll.

Mert így kell lenni:
fészket rakni, fiat nevelni,
kék ég alatt dalolva szállni,
minden szépséget megcsodálni,
s mire lehull az őszi este,
repülni innen messze, messze…

Itt hagyni fészket, vágyat, álmot,
hisz minden szépet megtalál ott,
ahova száll
öreg szárnnyal, de ifjú szívvel
két költöző madár.

Füle Lajos: Egymás mellett

Házasságunk sokadik évfordulójára

Elment ez is, gyors lábú, őz-szökésű
esztendeink számlálva így rohannak
a múlt örök erdőibe, a végső
év is – lehet – már útban van, a halmok:
felduzzadó gondok még eltakarják,
de értelem példázza, tény mutatja.
Ősz jön, bizony,
a múlás nyújtja karját,
s vezet tovább,
mint gyermeket az atyja.

Kopik a gép, a rongált szerkezetben
zörög a szív, avulnak már a csontok.
Lásd, így vagyunk egymás mellett mi ketten,
öregedőn, mégis micsoda boldog
elégedett élettel, egyszerűen
ballagva át e dérütött világon.
Sok éve már… sugárzó, halk derű jön
Nyomunkban, lásd, menésünk, mint az álom…

Kézenfogó szerelmed egyre áldóbb,
Melengetőbb, bár nyárra hűvös ősz jön.
Hűségedet viszem, mint tiszta zászlót,
a harcok között hűséggel óvom, őrzöm,
lobogtatom: győzelmi jelt a holnap
árnyékai felé, már meg se retten
tőlük szívem. A lombok egyre hullnak,
de nem talál a tél sem készületlen.

Robert Burns: John Anderson, szivem, John 

John Anderson, szivem, John,
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.

Házastársi ima

Uram, segíts nekünk, mindig emlékezzünk arra a napra,
amikor megismerkedtünk és megszerettük egymást!
Segíts mindig meglátni a jót házastársamban és segíts,
hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat.
Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket,
és tudjunk bocsánatot kérni egymástól.
Uram, kezedbe adjuk házasságunkat!
Ámen.

Nézd meg ezt is:

Házassági évforduló idézetek képekkel

Array