Népi locsolóversek, székely locsolóversek

népi locsolóversek, székely locsolóversek

A húsvéti locsolkodás az egyik legnépszerűbb húsvéti hagyomány. Régen még nem kölnivel, hanem vödör vízzel locsolták meg a lányokat. Összegyűjtöttük a legszebb népi locsolóverseket, székely locsolóverseket, amiket nagyapáink mondtak.

Népi locsolóversek, székely locsolóversek

Föltámad Jézus
Jámbor keresztények!
Locsolni indultak
A székely legények.
Illatos rózsámtól
Kértem rózsavizet,
Azt locsolom meg,
Aki engem szeret.

***

Vízbevetô hetfű nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.

***

Ott fenn a Hargitán magas fenyők vannak,
Lenn a hegyek alján székely népek laknak.
Olyan a székely, mint egy, egy fenyőfa,
Az idők probáját örökké kiállta.
Ünnep köszönteni szólnak a harangok,
Melyek azt hirdetik, Jézus feltámadott!
Nem fekszik a sírban, új életet hozott,
Támadj fel én népem, ne légy többé halott!
Van a székely népnek sok- sok hagyománya,
De még annál is több régi jó szokása.
Ha Húsvét másodnapján locsolni járunk,
Ezzel egy régi hagyományt örökké ápolunk.
Én is most követem az ősök hagyományát,
Meglocsolhatom-e a ház szép leányát?

***

Piros hajnal sütött házunk ablakára,
Ragyogó verõfény omlik udvarára.
Feltámadt Jézus, örömtüzek égnek,
Örömünnepe van a földnek s a népnek!
Ez öröm ünnepén rózsavíz hullással,
Szálljon ezer s ezer áldás
Minden székely lányra!

***

Az éjjel oly szép álmot láttam,
Álmomban fent a Hargitán jártam.
Onnan láttam az egész világot
Közepiben szép Erdélyországot.
Erdélyország, édes hazám,
Itt nevelt fel édesanyám.
Mikor aztán felcseperedtem
A Firtos kútjából vizet merítettem
S azzal indultam el öntözni minden virágot,
Mindenkinek békét, egészséget és kellemes ünnepeket kívánok.

***

Verset kéne mondani mostan,
Persze rögtön, itt, s nyomban.
Lenne benne nyúl, tojás,
Kölnivíz meg egyebek,
Hogy a hallgatók boldogak legyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek is nyújtsam,
Feltészem inkább a kérdést,
S lezárom ezzel a kérdést.
Szabad-e locsolni?

***

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Foképp a dolgos szülok jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenbol eleget,
Foképp békességet, egészséget és szeretetet!

***

Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
locsolásért jár a puszi!

***

Húsvét másodnapján régi szokás szerint,
fogadják szívesen az öntöző legényt!
Én még a legénységhez, igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megintcsak itt vagyok,
ha e locsolásért piros tojást kapok.

***

Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jószagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál!

***

Szerencsés jó reggelt kivánok e házba,
Én is mint egy holló, jöttem a munkába,
Láttam és találtam, egy szép virágszálra,
Engedelmet kérek meglocsolására.

***

Híre futamodék egész vármegyére,
Hogy szükségtek legyen, egy kertész legényre.
Ritkán volt szerencsém házatokhoz jönni,
De most elindultam plántákat öntözni.
Ezt a plántát itten, az Isten éltesse,
Az ő szerencséjét az Égig emelje,
Egy friss legénynek az ölébe tegye.

***

Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?

***

Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora.
Serkenj fel ágyadbol, cifra nyoszolyádbol
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belôle bár kettôt-kettôt kapunk,
Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk!

***

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.

***

Kinyílott az aranyesô
Én voltam ma a legelsô,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szôke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

***

Azt hallottam, hogy van itt egy ékes virágszál,
Piros, mint a rózsa, karcsú, mint a nádszál.
Szépen kérem az apját, de még szebben az anyját,
Adja ki a lányát, hadd locsoljam orcáját.
Rózsafa tövéből rózsavizet hoztam,
Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam!

***

Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam,
Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja,
Meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa.

***

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok,
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözöm őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímes tojást
Sorra ide kérem.

***

Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.

***

Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóit,
Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit.
Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár,
Mert víz nelkül minden plánta, úgy gondolom, elszáradna!
De hogy ô soká viruljon, szép orcája is piruljon,
Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jószívvel!

***

Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem,
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajna, sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom, ezt itt sem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdest,
de ide az bizony nem rímel,
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?

Nézd meg ezeket is:

.

Array