A decemberi teendőlistámon a képeslapírás volt az a pont, amelyről azt hittem, egyetlen bögre tea mellett kipipálom. Aztán leültem az asztalhoz, magam elé tettem a lapokat, és a harmadik „Boldog karácsonyt!” után feltűnt, hogy lassan egy kisebb nyomdát is kiszolgálhatnék ugyanazzal a mondattal. Pedig épp azt szerettem volna, hogy aki kinyitja a borítékot, ne egy kötelező ünnepi kört, hanem egy neki szóló figyelmességet találjon benne.
A címzett a legjobb iránytű
Amikor nekiláttam a képeslapok kiválasztásának, először a címzetteket vettem sorra. Hiszen ami az egyik embernek meghitt és ünnepi, az a másiknak talán túlságosan komoly. Van, aki a hófödte tájak és a klasszikus karácsonyi motívumok rajongója, míg másnál egy huncut rénszarvas vagy egy szellemes illusztráció csalja elő a legszélesebb mosolyt. Az Allegro oldalán a karácsonyi üdvözlőlapok között böngészve ezért minden darabnál azt képzeltem el, kinek okoznám vele a legnagyobb örömet. Ezzel a szemlélettel már sokkal könnyebb volt eligazodnom a meghitt, a játékos és az elegáns változatok között. A közeli barátoknak bátran választottam játékosabb lapokat, míg a távolabbi ismerősöknek és munkatársaknak inkább a letisztult, elegáns változatok tetszettek. A külső mellett azonban a belső kialakításra is figyeltem: fontos, hogy elegendő hely maradjon néhány saját gondolatnak. Elvégre hiába gyönyörű egy képeslap, ha a jókívánságomat végül olyan apró betűkkel kell rápréselni, hogy még a tízszeres zoom is kevés lenne az elolvasásához.
A rövid üzenet nem félmunka
Egy képeslapnak nem kell többoldalas évértékelést tartalmaznia. Nekem az vált be, hogy három apró gondolatból építem fel a szöveget: megszólítom a címzettet, felidézek valamit, ami összeköt bennünket, végül megfogalmazok egy őszinte jókívánságot. Ettől a néhány sortól máris egészen más lesz a hangja, mint egy mindenkinek elküldhető sablonnak. Például a nagymamámnak ezt írnám: „A vasárnapi beszélgetéseink mindig szebbé teszik a hetemet. Kívánok neked békés karácsonyt, az új évre pedig még sok közös délutánt!” Egy régi barátnak elég lehet ennyi is: „Ritkábban találkozunk, mint szeretném, de a közös nevetéseinkből még mindig bőven van tartalék. Legyen csodás ünneped, januárban pedig bepótoljuk a lemaradást!” A lényeg nem a tökéletes megfogalmazás, hanem az ismerős, személyes hang.
A meghatottságnak nincs kötelező terjedelme
A karácsony ugyan mindannyiunk naptárában ugyanarra a napra esik, de korántsem érkezik mindenkihez ugyanolyan hangulatban. Van, aki izgatottan készül rá, míg más éppen veszteséggel, aggodalmakkal vagy egy nehezebb életszakasszal küzd. Ilyenkor különösen figyelek arra, hogy a jókívánság valóban jóleső gesztus legyen, ne pedig akaratlan elvárás. Nem próbálom néhány ünnepi mondattal megszépíteni mások nehézségeit, és nem sugallom azt sem, hogy karácsonykor mindenkinek kötelező boldognak lennie. Egy egyszerű, őszinte üzenet ilyenkor sokkal többet jelenthet: „Sokat gondolok rád ezekben a napokban. Kívánom, hogy jusson időd megpihenni, és találjanak rád apró, jóleső pillanatok.” Az ilyen sorokban éppen az a szép, hogy nem akarnak mindent megoldani, csupán éreztetik a másikkal, hogy nincs elfelejtve. Hiszen a valódi figyelmességhez nem kell ünnepélyes szónoklatot írni. Néha néhány csendes, szeretetteljes mondat sokkal mélyebb nyomot hagy, mint a legékesebb jókívánság.
A humorhoz közös emlék kell
A közeli barátoknak és családtagoknak szánt képeslapokon a humor is bátran helyet kaphat, különösen akkor, ha egy közös emlék adja az alapját. Egy legendásan félresikerült karácsonyi sütemény, egy évek óta emlegetett családi baki vagy a társasjátékok során rendszeresen kirobbanó, vérre menő szabályértelmezési viták mind remek ihletforrások lehetnek. Az ilyen apró történetekből születnek azok a jókívánságok, amelyek nemcsak mosolyt csalnak az arcunkra, hanem rögtön felidézik az együtt töltött pillanatokat is. Egy unokatesómnak például ezt írnám: „Békés, boldog karácsonyt kívánok! Idén megfogadom, hogy a társasjátéknál nem vitatkozom a szabályokon. Persze csak akkor, ha végre rendesen elolvassátok őket.” Egy ilyen üzenetben éppen az a szerethető, hogy a sorok mögött ott bujkál egy ismerős családi jelenet. A humorral azonban érdemes jól célozni: ami egy közeli barátnál telitalálat, az egy távolabbi ismerősnél könnyen félrecsúszhat. A karácsonyi képeslap célja végül is az, hogy jókedvet szerezzek vele, nem pedig az, hogy a következő családi összejövetelen külön napirendi pontként kelljen megmagyaráznom a poént.
A kézírásnak is van személyisége
Miután összeállt a szöveg, még nem ragadtam rögtön tollat. Előbb külön papíron próbáltam ki a megfogalmazást, nehogy a legszebb képeslap közepén jöjjek rá, hogy valamit inkább másképp írnék. Jól fogó, nem maszatolódó tollat választottam, amelynek tintája szépen elütött a háttértől. A kalligráfiai tehetségem miatt viszont nem aggódtam: elvégre nem szépíróversenyre neveztem, a kézírásomnak pedig éppen az adja a báját, hogy semmilyen nyomtatott betűtípussal nem lehet összetéveszteni. Feladás előtt alaposan ellenőriztem a címzést, az irányítószámot és az aláírást. Az időzítésre is ügyeltem, hiszen a decemberi postai forgalomban könnyen megcsúszhat a kézbesítés. Ha pedig gyerekek is részt vesznek a készülődésben, az alkotásaiknak is érdemes helyet hagyni. Egy ferde fenyőfa, egy háromlábú rénszarvas vagy egy szokatlanul vidám hóember olyan kincs lehet, amelyet a nagyszülők még évek múlva is féltve őriznek. És valószínűleg büszkébben mutogatnak majd, mint bármilyen tökéletesre szerkesztett canvás ünnepi grafikát.
A legszebb dísz a néhány saját szó
Mire az utolsó borítékot is lezártam, már egészen másként néztem az asztalon sorakozó kupacra. Mindegyik más történetet mesélt: volt bennük nevetés, meghatottság, régi emlék és néhány olyan gondolat, amelyet talán az év többi napján nem is mondunk ki elég gyakran. Rájöttem, hogy mindehhez nem kell különösebb írói tehetség, csupán egy kis idő és őszinte figyelem. Egy karácsonyi képeslapnak végül is nem kell irodalmi díjat nyernie. Sokkal többet ér, ha a címzett elolvasva azt érzi: ezt a néhány sort senki másnak nem írhatták volna. És ha közben a kézírásomat is sikerül megfejtenie, az már külön karácsonyi csoda.
kép: pexels.com