A legenda szerint 9 rénszarvas segíti a Mikulás munkáját, ők húzzák a Télapó szánját. Így érthető, hogy nem csak a Mikulásról, hanem a rénszarvasokról is születtek versek, amiket megtalálsz itt a rénszarvasos versek gyűjteményében.
A Mikulás rénszarvasairól itt tudsz olvasni
Rénszarvasos versek
Rudolf, a fénylő orrú,
rénszarvasnak furcsa volt,
mert hogy ha csak ránéztél,
bíbor orra ragyogott.
Ahogy a többi szarvas
nevette és csúfolta.
Nem hagyták szegény párát
játszani az akolban
Aztán egyszer Szentestén
Miku jött és szólt:
Rudolf, fénylő nóziddal
irányítsd a szánomat!
Egyszerre népszerű lett,
mind csak őt ünnepelte,
Rudolf, te fénylő orrú,
Nem felejt el senki se.’
***
Rudó, a kis rénszarvas
A messzi sarkvidéken,
Kopár, havas réteken
Rénszarvas csordák élnek
Zavartalan békében
Fél évig tart ott a tél
És a sarki fény
Világít a Nap helyett
A fehér hómezők felett.
Rudó kis rénszarvas volt,
Orra fénylett, mint a Hold.
Sőt, néha alkonyatkor
Bíborszínben ragyogott.
A többi kis rénszarvas
Csúfolta ezért Rudót.
S ő vidám játékokat
Velük sosem játszhatott.
Ám egy téli éjszakán
jött a Mikulás,
S így szólt: “Rudó, kis komám,
Te húzd ma éjjel az aranyszánt!”
A többi kis rénszarvas
Irigykedett rémesen!
”Mért pont a Rudó húzza?!
Ez érthetetlen teljesen!
Csámpás a hosszú lába,
Bíborvörös az orra!
Mikulás majd megbánja,
Ha a szánkót rábízza…”
“Figyeljetek, gyerekek!”
– szólt a Mikulás,
Ha jövőre jók lesztek,
Ti húzzátok az aranyszánt!”
Azzal az aranyszánkó
Az éjszakába tovatűnt,
S Rudónak fényes orra
Az éjszakába’ világít.
***
Egy rénszarvas nagy napja
Szolgálok és védek. Régtől ez a dolgom,
Nem lázadok én már, elfogadtam sorsom.
Télapó testőre, s málhás- patás vagyok,
Pirosló orromat kékre csípik fagyok.
Többen voltunk egykor, sorstársam volt számos,
De mindegyik elment, s ma cirkuszi táltos.
Fitymálták a zabot, sokallták a munkát,
Csak én maradtam itt, hogy húzzam az igát.
Dülledt barna szemem ellepik a könnyek,
Esélyem sincs arra, hogy szabira menjek.
Itt van hatodika, de bennem nincs már remény,
Mert soha nincs ajándék, kicsi sem- Én szegény!
Anyukám, a drága, mindig mondogatta:
Nagy tettekre vagy Te, Rudikám hivatva!
Ha most látna, sírna, s szégyellné is talán:
Tróger munkát végzek, s betegít a magány.
Főnököm, az Öreg, azzal biztat egyre:
Iparkodjál Rudi, így léphetsz előre!
De ez kamu duma, ezzel etet régen,
Fuvaros maradtam, vonszolom az égen.
/Egyébként jó főnök, s mindig jó a kedve,
Vállalati bulin ő a csapat lelke!
Mikor pityókásan táncparkettre pattant,
Tornádóként pörgött, mint aki bekattant!/
Hjaj, nehéz a szánkó, s senkim sincsen nekem,
Ki kandallótűznél összebújna velem.
Nagyon várna haza, teával és zabbal,
De ez marad ennyi: egy szép mese, habbal..
Nézd csak, jön az öreg Télapó, s az arcán,
Mosoly villan, mint nap, télnek első haván.
Bár nem mai gyerek, jó fej maradt nagyon,
Megvakarja fülem,én megadóan hagyom.
-Hűséges barátom, régi, jó cimbora!-
Így szól az öreg, s ragyog a mosolya-
Nevem napja itt van, s hogy Te is velem örülj
Társat adok neked, mától vele repülj!
Káprázik a szemem? Valóság, vagy álom?
Télapó mögött álmom hölgyét látom!
Aranyszín a szőre, kacér szeme csábít,
Egy boldog, közös jövő képeivel kábít!
Nem fázik már nózim, mert kedvesem, Bimbi,
Szabadidejében orr-tyűt szokott varrni!
Jöhet már az ünnep, én biz’ nagyon várom,
Nagy Télapó bulit!- neked azt kívánom!
***
Devecsery László: Jön a Mikulás
A Mikulás mikor eljő,
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
kövér puttony van a vállán,
hópihe ül szakállán,
mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd odakint,
a Mikulás néked int.
***
Szemendei Ágnes: Mikulás
Hullanak a pelyhek,
fehér már az erdő,
rénszarvas szánján,
Télapó is eljő.
Vidáman biztatja
szarvasait hangja.
Hohohohó rajta, a
Felhők között balra.
Lázasan dolgoznak
Apró gyermek kezek.
Cipőcskék az ablakba,
és kíváncsi kis fejek.
De erősebb az álom,
Ágyba viszi őket.
Így csak reggel látják,
a megtelt cipőket.
Melyik rénszarvasos vers tetszik a legjobban?
